A zuhanyfüggönyből készült műanyag alsóruhától a bugyipelusig

Rögtön az elején engedtessék meg egy a témánkba vágó érdekes idézet, még a múlt század elejéről szóló, mely szerint: „A házközösség talán már minden vidéken megszűnt, de amíg ez járta, addig a gyerekkelengyét »közbű atták« Ki a »dunnikát«, ki a hajat rá, ki a »fékető«-t. Most már ez a gond egészen az anyáé, aki azonban nem sok költségbe veri emiatt magát. Legtöbbször nem is tiszta pehely a dunnika, hanem »tollyú«-val van keverve. Mikor a gyerek aztán kikerül a dunnából, bizony leginkább a szemétre kell kidobni az egész kis ágyneműt, amelyik sohasem tudott kiszáradni, mert minden gyereknek, ha még olyan jómódú szülei vannak is, csak egy dunnikája van. A pelenka is csak ócska pendelből való, durva vászon ingfolytatásból.”

Manapság már a legtöbb anya szíve összeszorul asszonytársai körülményes, nagy kihívásokkal teljes hétköznapi tevékenységeinek hallatán, olvastán, tudatában annak, hogy még „a nagy tevékenység- és életkönnyítő” új évezred is hagy maga után kívánnivalót.

Mégis, édesanyák, nagymamák, dadusok, és minden kisgyerekkel foglalkozó (szak)ember, tegyük szívünkre a kezünket, és valljuk be, hogy nem egyszer kaptuk magunkat azon (főképpen pelenkacsere közben), hogy áldottuk és dicsértük mindazok kezemunkáját, akik hagyaték gyanánt eldobható pelussal ajándékozták meg „gyorskorunkat.”

Ha pelenkáról van szó, akkor a legtöbb „sorstárs(nő)” eszébe a méltán népszerű Pampers pelenka termékcsalád ugrik be elsőre (vagy legalábbis az elsők között). Ez utóbbi peluspalettán az újszülöttek számára előállított 43 darabos „new baby-dry”-tól, az aktívabb: játszós-izgágás gyerekekre (és időszakokra) is fókuszáló duplán combgumírozott Pampers „sleep&play”-en át több méretben is rálelhetünk az éppen megfelelő példányra.

Amikor az ember nehézséggel találja szembe magát (lásd a történelem során számtalanszor), képes és kész elővenni kreativitását, teremtőképességét és alkot. Nem volt ez másként a XX. század elején napvilágot látott „megsemmisíthető babakendőként”, valamint „boater”-ként ismert, első ízben zuhanyfüggönyből készült műanyag pelenkaborító anyaggal sem. A további intézkedésekhez, módosításokhoz, innovatív beavatkozásokhoz, korszerűsítésekhez, a különféle tárgyak, eszközök, ruházattípusok (esetünkben a pelenka) komfortosabbá, higiénikusabbá tételéhez pedig már, úgymond, hozott anyagból van/volt/lesz módunk dolgozni, tudniillik nem szükséges feltalálnunk (nem csak a sokat idézett spanyol viaszt, hanem sok mást sem), csupán variálnunk, modifikálnunk a meglévőket.

Amikor már szemünk fényei nem kisdedként gügyögnek olvadozó tekintetünkbe, hanem a szobatisztaságra szoktatás esemény- és emlékdús időszakában tartózkodunk, akkor a bugyipelus egy újabb feladategyszerűsítő  adottsága, ismérve is képbe léphet, hiszen könnyűszerrel átveheti egy normál gyerekalsónemű szerepét (no, leszámítva a néha-néha beletoluló, avagy -csurgó cipelnivaló-többletet) a maga könnyen lehúzható mivoltával. A gyerek így könnyedén rászokhat a „lehúzom a bugyit és magam végzem kis és nagy dolgom”-szerű feladat(ok) elvégzésére, mindezt pedig úgy, hogy közben (mintegy fogódzó gyanánt) ott van a védelmező pajzs, vagyis a Pampers Pants bugyipelenka maga. 

Ám fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy míg sokan a nadrágpelenkát a nagy bilire szoktatás periódusában használják, mint komfortos, ugyanakkor biztonságos megoldást a szobatisztaság új korszakot datáló „dimenziókapuján” való átlépés pillanatáig, addig érdemes tudnunk, hogy a bugyipelenka típusa nem csupán úgynevezett „leszoktató pelenkaként” funkcionál (bár ebben a szerepben is – az elmondások és tapasztalatok alapján – nagyszerűen „állja a sarat”), hanem az ezt megelőző periódusokban is, sőt! Ezzel kapcsolatban megéri fellapozni egy kezdő apuka „emlékiratszerű” szenzációs humorral és rengeteg tapasztalattal fűszerezett: Kitolás - Túlélőkalauz kezdő apukáknak című gyermeknevelői anekdota-gyűjteményt (mindezt Szily László író tollából), amelyben a pelenkacserét extrém sportként definiáló szerző a következőket jegyzi le:

„Pelenkázni korábban pofonegyszerű dolog, mert a kisded még nem forog úgy a hossztengelye körül, mint egy életéért küzdő orsóhal, hanem fekszik, akár egy babzsák, és lemondóan nyekereg (…) Ha képes vagy bepelenkázni egy hét-nyolc hónapos mozgékony kisgyereket, akkor nyugodtan elmehetsz puszta kézzel kengurura vadászni, hiszen a két extrém sporthoz hasonló képességekre van szükséged: villámgyors, határozott kézre, és nagy adag találékonyságra (...) Ha leszorítod az izgő-mozgó kukacot, heves bőgéssel támadja meg a vonalaidat, aztán álságos megadással kivárja, hogy vastagon bekrémezd a fenekét, majd hirtelen kirúg, rávetődik a fürdőlepedőre, és a szőrös frottírba jól beletörli a zsíros kenőcsöt (…)”

I changed her nappy like a formula 1 pit crew

Talán egy kis vigaszt jelenthet, hogy még ebben az esetben is megoldás lehet  a bugyipelushoz való folyamodás, amelynek feladására a nyughatatlan, folyamatosan kíváncsi, motivált és állandóan valahonnan valahová igyekvő, életteli virgonckákra is egyszerűbb feladni, mint a normál pelusokat. A gumírozott, rugalmas oldalsáv pedig optimálisan követi a gyerek testformáját és mozdulatait egyaránt. A komfortérzetet tovább növeli a pelus saját, úgymond, „szellőző rendszere” , vagyis a pelenka légáteresztő kapacitása (a mikropórusoknak betudható módon). A szárazság érzetét fenntartva, pedig a fáradhatatlanul pörgő csöppségek örömteli mosollyal és azzal az imádnivaló huncut csízzel pofikájukon izgágáskodhatnak tovább.

Egy kényelmesnek titulálható pelenka, csupán akkor tudhatja magáénak e „nemes” pelenkarangot (tudniillik, hogy kényelmes), ha példaképpen és többek között: megfelelő a tépőzár rajta, kellőképpen rugalmas oldalsávval rendelkezik, kiválóan szívja a nedvet (ezzel egyrészt gátolja a bőrirritáció gyakoriságát, másrészt pedig a sűrű pelenkacserék útjába is gátat vet), ha selymes, lágy, bársonyos érzést kölcsönöz, valamint, ha nappalra és éjjelre egyaránt kényelmet biztosít viselőjének (lásd a pelenkateszteket). A bugyipelenka ráadásul már hat kilogrammtól használatba, illetve „szolgálatba” léptethető, sokak örömére.   

 A régmúlt idők „elnyűtt ingből, pendelből” készült pelenkáit mára már felváltották anyaerőkímélő leszármazottaik, a higiénikusabb eldobható pelenkák, amelyeknek manapság is vannak környezetbarát típusaik. Segítségükkel végre búcsút inthetünk a ház vizelet- és székletodorral átitatott atmoszférájának, a napi rendszerességgel beiktatott textilpelenka-mosásnak, vasalásnak-fertőtlenítésnek, cserébe az „extra időt” hátulgombolós csöppségünkkel tölthetjük. Avagy (alkalomadtán) énidőben töltekezve (lubickolva? Hát… ki, hogy érzi, ez relatív), újból jól rághatóvá, szívhatóvá válhatunk (Vekerdy-féle szófordulattal élve).